Ádám Olga
sakkoktató, a Sakk-Ovi alapítója és vezetője
Milyen típusú szülők viszik el hozzád a gyermekeiket sakkot tanulni?
Egyrészt van egy csoport, akinek van valamilyen kötődése a sakkhoz, sakkozott gyermekkorában vagy éppen nem ment neki. Vannak olyanok is, akik azzal jönnek, hogy a gyerek valahol látta a sakkot, és azzal nyúz, hogy sakkozni akar. Nem tudják, hogy honnan, mert otthon senki nem tud sakkozni. Van, aki tudatosan keresi ezt a lehetőséget. Divatos most fejleszteni a gyereket és a sakk adja magát, hiszen segíti a felkészülést az iskolára és hasznos a tanulásban.
Hogyan oldod meg, hogy a nagy mozgásigényű gyerekeket egy statikus tevékenységre ösztönözd?
Igen, ehhez kell egy hozzáállás. Hadd meséljek el egy példát. Egy óvodába mentünk el sakkozni, hogy azokkal a gyerekekkel, akik már nem alszanak délután, az alvásidőt hasznosan töltsük el. Kiderült azonban, hogy ez nem úgy néz ki, hogy a gyerekek bemennek a szobába és onnantól kezdve nem hallani semmit másfél órán keresztül, aztán pedig kijönnek. Mert ott aztán hallani. Mert én szeretem, ha a gyerekek hangosan gondolkodnak, ha felállnak és tesznek-vesznek, ha keresgélik a feladványokat a teremben, ha helyet cserélgetnek, helyezkednek, átpakolnak, stb. Tehát meg van számukra engedve, hogy mozogjanak, felmásszanak, ráhasaljanak az asztalra, mert úgy izgalmasabb Emellett igyekszem beiktatni olyan feladatokat, amiben kell is felkelni és mozogni. A nyári táborokban pedig rugalmasan alakítjuk a programokat.
Ezt a foglalkozást tehát ne egy iskolapados formában képzeljük el, hanem lazább, kötetlenebb időtöltésként.
Igen, már az iskolákban is egyre többször hallom, hogy használnak újszerűbb megoldásokat. Én tanítóképzőt végeztem és tanítok is, tehát tudom, hogy nem csak úgy lehet tanulni az iskolában, hogy ülünk a padban szemben a táblával és a tanár néni magyaráz. Hanem lehet körben ülni, lehet csoportokba ülni, stb. Én még úgy tanultam sakkozni, hogy van egy mágneses demonstrációs sakktábla és a nagymester azon magyaráz, mi meg ott ülünk harmincan szemben vele és esetleg néha leírjuk a lépéseket, néha meg bekiabálva megoldjuk a feladatokat. Az pedig nagyon jó, ha időnként valaki kimehet és felrakhatja, arrébb rakhatja a dolgokat. Én mindig úgy tanítom a gyerekeket, hogy körbeüljük az asztalt, maximum létszám annyi, amennyi elfér körben, és a gyerekek hozzá tudnak nyúlni mindenhez. Hozzá is nyúlnak, mindenki részt kell, hogy vegyen benne. Nem az van, hogy egy tanuló kijöhet és csinálhatja a dolgokat, hanem fontos, hogy aktívan részt vegyenek a tevékenységben valamennyien.
Ezt a hozzáállást tudatosan vagy tapasztalatok alapján alakítottad ki?
Ez igazából spontán módon alakult ki, mert én 16 évesen bementem egy általános iskolába, hogy én itt szakkört fogok vezetni. Ez nem egy elit iskola volt és főleg azok a gyerekek jártak oda sakkozni, akik nem akartak hazamenni. Jó tapasztalatokat gyűjtöttem és két év után eljutottam arra a szintre, hogy a gyerekek benn maradtak az osztályteremben a sakkfoglalkozás alatt. Tehát ez már egy komoly eredmény volt. Itt elég sok mindent sikerült kitapasztalnom, hogy mi működik és mi nem. Sok mindent kipróbáltam, magyaráztam demonstrációs táblánál, meg körben is ültünk, meg padokba is ültettem őket, feladatlapokat készítettem, hogy önállóan dolgozzanak. Mindig voltak ötleteim, ma is vannak, minden nap legalább három új. Mindet kipróbálom, és a mi működik, azt folytatom. Egyébként a harmadik évben indított szakkörömből van, aki a mai napig is sakkozik.
Sokan mondják, hogy a kisgyerekek figyelmét leginkább a mesével lehet lekötni. Be lehet ezt hozni a sakkfoglalkozásokra?
Nálam viszonylag kevés mese van. Tudom, hogy működne, mert egyszer-egyszer viszek be mesés elemeket és ennek tényleg van egy varázslatos hatása. De én inkább reál beállítottságú vagyok, nekem az az alap, hogy a gyerek játszani akar. Tehát nem a mese, hanem a játék és hogy a gyerek azonnal játszani szeretne. A gyerekek bejönnek az első sakk órára és ha már tudják, mi az, hogy sakk, rögtön azt kérdezik, mikor játszunk partit. De van 32 bábu, abból 6 különbözőképpen mozog, rengeteg szabály van, hogy mit lehet és mit nem lehet velük csinálni, de a gyerekek azonnal partit akarnak játszani. Nálam úgy van, hogy az első perctől játszunk. Tehát az a rész kimarad, hogy most leülünk és megmutatom, hogy néz ki a sakktábla, merrefele lehet rajta menni, mi minden van, hogy kell felrakni, mik a szabályok, majd ha ezzel végeztem vége is a foglalkozásnak. Nem. Nálam, ha magyarázat van, az kettő mondat és utána már játszunk. De úgy kezdődik a legelső óra, hogy miután már mindenki nevét megtudtam, akkor már kezdjük is, mert ki kell keresni egy kupac bábuból a vezért, a bástyát és így együtt keresgélnek, és nézik, és azonnal megtanulják a bábuk nevét és kezdődhet a játék. Felteszek egy bástyát és megyünk gombát szedni…
Arról nagyon sokat hallani, hogy milyen előnyökkel jár az, ha egy átlagos gyerek elkezd sakkozni. De mi van akkor, ha a sakkozni vágyó gyerek valamilyen problémával küszködik, hiperaktív, viselkedésproblémás vagy tanulási zavara van?
Hiperaktív gyerekkel számos tapasztalatom van. Sok olyan gyerekem van, akiről menet közben számomra kiderült, hogy hiperaktív. Van, akiről azért derült ki, mert folyamatosan leesett a székről vagy folyton nevelnem kellett. De van, akiről csak megmondták, hogy ő hiperaktív és nem értik, hogy ül itt már a sakktáblánál 20 perce. Mert a sakkjáték leköti. A hiperaktív gyerekeknek nagyon gyorsan pörög az agya, és ha le vannak kötve a kezük-lábuk vagy az agyuk, akkor azzal elfoglalják magukat. Volt olyan gyerek, akivel egy oviban ismerkedtem meg, ahol egy pár napos foglalkozást tartottam és hamar kiderült róla, hogy ő a csoport fekete báránya. Viszont látszott rajta, hogy érdekli a sakk és a szülők nyitottak voltak, elhozták foglalkozásokra a gyereket. Ő pedig pillanatok alatt kijött a régi szerepéből, ő lett az ügyes, okos gyerek a csoportban, és még ő tanítgatta a többieket. El is tűnt a hiperaktív magatartása. Egy másik példa a saját nagypapámmal kapcsolatos, aki azt mondta, hogy ő nem szereti a sakkot, mert a sakkozók között annyi az ilyen lüke, idétlen és tényleg van pár ilyen ismert, jó sakkozó vagy nagymester, akinek úgymond van valamilyen „beültése”. Azt gondolta, hogy biztosan a sakk tette őket ilyenné. Én meg mondtam neki, hogy szerintem ez fordítva van. Az ilyen típusú gyerek talált magának itt egy menedéket, egy elismerhető helyet, ahol ő valaki, egyébként esetleg nem képes egy normális életet élni, de itt egy közeget talált magának és céljai lettek.
Hogyan kerültél kapcsolatba a Mindlab Programmal?
A program, ami egyébként egy franchise program, magyarországi tulajdonosa keresett meg, hogy létrehozott egy saját fejlesztésű, szuper gondolkodásfejlesztő tanmenetet, egy úgynevezett kognitív tréninget. Azzal kezdeném, hogy a Mindlab hasonlót csinál, mint a Sakk-Ovi, csak abban különbözik, hogy míg nálunk sakkoznak a gyerekek, addig a Mindlab-nél rengeteg más táblás játékot játszanak és ott is vannak versenyek és megmérettetések. Kevésbé ismertek ezek a játékok, mint a sakk, de ugyanolyan jól lehet velük különböző képességeket fejleszteni. A kognitív tréning abból indul ki, hogy míg a gyerekeket megtanítják írni, olvasni, számolni, a gondolkodás fejlesztése hiányzik az iskolából. Ezért készült egy tanmenet, ami összegyűjtötte azokat a fontos képességeket, amiket szerintünk tanulni kellene az iskolában is, például szociális képességeket, érzelmi intelligenciát, problémamegoldó gondolkodást és ezeket felosztották témakörökre, majd ezekhez fejlesztettük ki a tanmenetet, ami részben mindlab-es játékokból, részben sakkos játékokból áll össze. Nem úgy kell elképzelni, hogy egész órán játszunk, hanem hogy a gyerekek a játékból megtanulják például beosztani a pénzünket, mert az adott játékban is fontos az, hogy beosszuk azt, amink van. Míg a Mindlab szakkör szinten tud működni, addig a kognitív tréninggel az a célunk, hogy a gondolkodás fejlesztése bekerüljön az iskolai oktatásba.
Van-e bármilyen tanács, ötlet, amit szerinted érdemes megszívlelniük a szülőknek a gyermeknevelés kapcsán?
A saját nevelésem abban különbözik sokakétól, hogy én sokkal inkább engedem a gyereknek, hogy maga csinálhassa a dolgokat. Szerintem az jó, ha a gyerek kipróbálhat dolgokat. Lehet, hogy ez néha egy kis plusz munkával jár, vagy nehézséggel, vagy jobban kell figyelni, hogy mikor éri el azt a határt, ami már veszélyes, de megéri.
Nagyon köszönöm a lehetőséget és a tartalmas beszélgetést!
Olgi elérhető a http://sakkovi.hu/ oldalon.
