Vetier Panni
pszichodinamikus mozgás- és táncterápiás csoportvezető, pszichológus, tanítónő
Cseri Ágnes
pszichodinamikus mozgás- és táncterápiás csoportvezető, óvodapedagógus, művészetterápiás csoportvezető

Mit jelent az, hogy gyermek-táncterápia?

A módszer, amivel dolgozunk, a pszichodinamikus mozgás- és táncterápia. A képzés, amin részt vettünk, alapvetően felnőttekre van kidolgozva és Cseri Ágnes kollégámmal mi a gyerekek számára formáltuk át. Ha az ember elvégzi az ötéves táncterapeuta képzést, akkor megtanul egy „mozgásnyelven” gondolkodni. Ez a fajta gondolkodás különböző csoportokra vetíthető rá,  sokféle irányba lehet kibontakoztatni. Mi a gyerekek felé fordultunk, hiszen mindketten sokat dolgozunk gyerekekkel és azt a tapasztalatot építettük be a táncterápiába, amit a munkánk során a gyerekekkel szereztünk. 

Hogyan képzeljük el a „Tündértánc” névvel ellátott gyermek-táncterápias programot?

A gyermek-táncterápián a lelki munka az elsődleges és egy eszköz a tánc, a mozgás. Tehát mi nem táncot tanítunk, hanem a lélekkel dolgozunk, aminek egy lehetősége a mozgás. Mindig van beszélgetőkör, ahol a gyerekek elmondhatják azt, ami nekik jelenleg fontos, ami az elmúlt egy héten foglalkoztatta őket, vagy milyen jó illetve rossz dolog, otthoni vagy óvodai/iskolai esemény történt velük. Emellett minden alkalomra hozunk egy témát, amit a gyerekek számára érthetően megfogalmazunk, és azzal kapcsolatosan elmondhatják a gondolataikat és érzéseiket.

A téma tulajdonképpen bármi lehet, ami ennek a korosztálynak fontos, például családi témák, (pl.: Miben szeretnének a szülőre hasonlítani, mi az, amiben nem? Mikor jó együtt lenni a testvéreddel, mikor nem?), közösségi témák, (pl.: Volt-e amikor kiközösítették, vagy bántották, esetleg te bántottál valakit szándékosan vagy akaratlanul?). De említhetjük az érzelmi állapotokat is (pl. Mikor voltál igazán boldog? Volt-e hogy magányos voltál? Mi az, ami szomorúságot okoz?). Aztán lehetnek tágabb, szociális érzékenységet fejlesztő témák, mint például a szegénység, vagy értelmi - testi sérültek. Ezekről beszélgetünk és utána a mozgást úgy építjük föl, hogy non-verbálisan kapcsolódjon a témához. Ha például indulatokkal, feszültséggel foglalkozunk, akkor lehet egy út (a terem egyik végéből el át kell jutni a másikba), ahol a gyerekek megküzdhetnek – a többiek által megtestesített – fantázia akadályokkal és szörnyekkel. A gyerekek haladhatnak egyedül is vagy kérhetnek segítőt útjukhoz. Testi sérülés témában például kipróbálják, hogy milyen sántának lenni, úgy mozogni, hogy az egyik lábukat nem használják, vagy megtapasztalhatják, hogy „sánta társukat” átsegítik a terem másik oldalára. Továbbá a csukott szemes gyakorlatok során megélhetik milyen úgy mozogni ha valaki nem lát. Születés témában többek közt átbújhatnak egy hosszú, – a lábak közötti – szűk alagúton, majd kipróbálhatják, hogy csecsemők, aki még nem tud járni, aztán átélheti a felnövekvés lépéseit. Ennek kapcsán lehet beszélgetni arról, hogy látott-e már kisbabát valamint mit tud arról milyen volt ő piciként stb. Lényeges kiemelni, hogy a múlt eseményein túl az itt és mostra is koncentrálunk. A gyerekek figyelmét gyakran arra irányítjuk, hogy érezzék meg, hogy a másiknak mi lenne jó, a másik mit érezhet, továbbá hogyan tudják magukat felvállalni, önmagukat képviselni.

Kiket vártok a „Tündértánc” foglalkozásokra?

5-10 éves lányoknak tarjuk a „Tündértáncot”, külön csoportban dolgozunk az ovisokkal és a kisiskolásokkal. A csoportba egyrészt olyan gyerekeket várunk, akik valamilyen lelki nehézséggel küzdenek, másrészt olyanokat is, akiknek nincsen kifejezett problémájuk, de a szülő szeretné, hogy gyermeke szabadon mozogjon és lelki témákkal foglalkozzon. Az szerencsés, ha a gyerek nem rokonnal, szomszéddal vagy baráttal jön, mert akkor ők már egy megszokott viselkedési, kapcsolódási mintázatot hoznak. Nagyon fontos, hogy ez egy tanéven keresztül átívelő folyamat, azoknak a családoknak a jelentkezését várjuk, akik ezt tudják vállalni. Azáltal, hogy ez egy zárt csoport, létrejön egy lelkileg biztonságos közeg, ahol tényleg meg tudnak nyílni a gyerekek, kapcsolatok alakulnak és fejlődik egy csoporttörténet. Szeptemberben beszélgetünk a szülőkkel és október elejétől kezdődnek a zártkörű foglalkozások, amik május végéig tartanak. A folyamat közben szoros kapcsolatban vagyunk a szülőkkel, amellett, hogy szükség esetén beszélgetünk velük, időnként olyan alkalmakat is tartunk, ahol a szülő aktív részese lehet a folyamatnak, a gyermekével együtt különböző kapcsolatépítő mozgásos játékokat próbálhatnak ki. A „Tündértáncon” a mozgások területén nincsenek elvárások, nem lehet „jól” vagy „rosszul” csinálni a gyakorlatokat. Az cél, hogy a résztvevők megtalálják saját mozdulataikat. Szemmel látható, hogy a gyerekek fokozatosan képessé válnak befelé, önmagukra figyelni, és ahogyan a lelkük gátlásai oldódnak, úgy tágul a mozgásterük, és a másokhoz való kapcsolódási képességük is. 

Miért csak lányokkal foglalkoztok?

Egyrészt többnyire a lányok szeretnek jobban táncolni, másrészt azt látjuk, hogy ha csak lányok vannak jelen, nagyon gyorsan el tud mélyülni a csoport és sokkal könnyebben megnyílnak. A fiúkkal szemben ebben a korban van egy „nem tudok mit kezdeni vele” típusú távolságtartás, különösen kisiskoláskorban. Mivel a táncterápián sok egymást érintő, egymáshoz fizikailag hozzáérő gyakorlat van, ha fiúk is lennének, akkor ez egészen másként működne a dinamika. A „csak lányos csoportokban„ sokkal nyugodtabb, egymásra hangolódó, intimebb légkör tud megszületni.

Hogyan formálódik a csoport, hiszen „egészséges” és lelki nehézségekkel küzdő gyerekeket egyaránt kerülnek hozzátok?

A csoport egyaránt használható személyiségfejlesztő illetve terápiás céllal, hiszen minden gyereknek vannak kisebb-nagyobb problémái. Mindenkinek javára válik egy biztonságos, elfogadó közegben megvalósuló lelki fejlődés irányába ható munka. A gyerekek annyit mondanak el a nehézségeikről, amennyit szeretnének, mi akaratuk ellenére nem kommunikáljuk a problémáikat.

Milyen tapasztalataitok vannak, hogyan változnak a gyerekek a gyermek-táncterápia során?

Egyértelműen látunk változást rajtuk, bár természetesen előre soha nem tudjuk megmondani, hogy hol tart majd a gyerek az év végén, hiszen ez nem egy „gyár”. Tapasztalataink alapján a szorongó gyerek egyre inkább magára talál, nem szégyelli önmagát, fel meri vállalni, hogy ki is ő valójában, ezáltal ki tud nyílni. Az olyan gyerek számára pedig, aki kevésbé érzékeli a másik határait, ezáltal tartós, kölcsönös barátságokat nehezebben hoz létre, azért jó a csoport, mert egy elfogadó közegben visszajelzést kaphat. De hadd említsek egy példát: volt egy kislány, aki a folyamat elején nagyon szorongott, alig mert barátkozni, a beszélgetőkörön alig mert megszólalni, testtartása is nagyon visszafogott volt, és a mozgásban is csak nagyon félve volt jelen. Aztán apró lépésenként, először a mozgásán láttuk, hogy kezd oldódni, majd a szülő is jelezte, hogy lát változást, és egy idő után beszédben is egyre bátrabban nyilvánult meg. Azzal párhuzamosan, hogy megnyílt a csoporton, a mindennapi életben is változott, oda mert menni másokhoz,és meg tudta védeni magát konfliktushelyzetekben.

Beszéljünk egy kicsit a „Melléd állok” programotokról is. Mit kell erről tudni?

A „Melléd állok”csoport egy teljesen más típusú csoport. Itt a gyermek és a szülő az alkalom egy részén közösen vannak jelen. Ennél a csoportnál tulajdonképpen az a célunk, hogy a szülő és a gyermek kapcsolatát segítsük meg, hogy jobban egymásra tudjanak hangolódni, ezáltal a hétköznapok problémáit is könnyebben meg tudják oldani. Itt vannak olyan szülő-gyerek párok, ahol kimondottan nehezen találják meg a hangot, és nem tudnak igazán könnyen együttműködni a mindennapi életben. De vannak olyanok is, ahol látszik, hogy jó és harmonikus közöttük a kapcsolat, mégis szerencsés lehet, a gyerek problémájának csökkentése érdekében, ha egy speciális közegbe kerülnek, ahol lehetőség nyílik arra, hogy mindketten támogatást kapjanak.

A „Melléd állok” csoportnál is az a cél, hogy a gyerek nehézségei csökkenjenek és könnyebben tudjon a hétköznapokban létezni. De itt nem csak a gyerekkel dolgozunk, hanem a szülőkkel is és az ő kapcsolatukkal is. Ez úgy néz ki, hogy egy alkalom másfél óra és az első felében együtt vannak a gyerekek az egyik szülőjükkel. Olyan gyakorlatokat hozunk, ami segíti az egymásra hangolódásukat, és támogatja együttműködésüket. Ezt követően a szülők egy másik helységben szakemberrel beszélgetnek, mind a csoporton történtekről (hogy érezték magukat, hogy látták a gyereküket, milyen kérdések merültek fel), mind pedig a felmerülő gyereknevelési kérdésekről. Eközben művészetterápiás csoportot tartunk a gyerekek számára. A programra a Heim Pál Kórház Mentálhigiéniai Központjában kerül sor és a külsős kollégák bérének támogatása a MOL Új Európa Alapítvány finanszírozásával tud megvalósulni. A program 8 egymást követő héten zajlik és a folyamat felénél van egy szombati intenzív alkalom, ami nagyon el tudja mélyíteni a folyamatot. A „Melléd állok” egy tágabb terápiás konstellációnak egy része. A Kórház Mentálhigiéniai Központjába természetesen már olyan gyerekek kerülnek, ahol már valamilyen tünet, kifejlett pszichológiai probléma van és gyerekenként változó, hogy a terápiás folyamatban a „Melléd állok”program hová lesz beiktatva. 

Nagyon köszönöm a lehetőséget és a tartalmas beszélgetést!

 Panni és Ági elérhetősége a http://www.gyermektancterapia.hu/ weboldalon megtalálható.