Doszpod Kata
jobb agyféltekés rajzoktató

Mesélj egy kicsit a Művészházról, ahol tanítasz.

A Művészház egy nagy álom megvalósulása. Fő célunk, hogy visszaadjuk az embereknek a rajzolás örömét és megmutassuk számukra, hogy sokkal többre képesek, mint ahogy gondolják magukról. A négy éves Művészházban immáron öt oktató adja át rendszeresen tudását a művészet különböző területeiről (például: grafitrajz, színes ceruza, akril festés) kicsiknek és nagyoknak egyaránt. 

Milyen típusú szülők viszik el a gyerekeiket hozzátok?

Akik szeretnék gyermeküket továbbfejleszteni, mert már most is szépen rajzolnak, vagy épp ellenkezőleg: már kisiskolásként kudarcélményük van. Körülbelül 70%-ban vannak az előbbiek, de sokan érkeznek olyanok is, akiknek már első-, második osztályban nincs kedve rajzolni, leértékelték, úgy érzi nem megy neki a rajzolás. Tapasztalatom szerint a szülők sajnos nem tudnak nekik segíteni ebben, hisz egyrészt az oktatási rendszerünk nekik sem tanította meg a rajzolás - egyébként igen egyszerű - technikáit, másrészt gyakran nehezebben is fogadja el a tanítást a gyermek a saját szülőjétől. Ők szeretnék, ha a gyermek átbillenne ezen a kudarcélményen. Esetenként például nagyon sok tantárgyból jó jegyei vannak, de rajzból leértékelést kap. Pedig a rajz szerintem egy olyan dolog, amit nem lehet jegyekkel értékelni.  

Mire számíthatnak a gyerekek a tanfolyamon?

Nálunk a fő hangsúly a barátságosságon és a gyermek sikerélményén, megerősítésétén van, amit a tematikának köszönhetően gyorsan el is tudunk érni. A hagyományos tanár-diák kapcsolat helyett abszolút közvetlen a viszony. A könnyen elvégezhető és látványos technikáknak köszönhetően gyorsan megnő az önbizalmuk saját képességeikkel kapcsolatban és még azok is lelkendezve akarnak jönni további tanfolyamokra, akik korábban nem szeretettek rajzolni. Nagyon hálás maga a tanfolyam abból a szempontból is, hogy nagyon könnyen és gyorsan el lehet érni komoly eredményeket. 

Miért van az, hogy sok kisgyerek már egész kicsi korban nem szeret rajzolni?

Az édesanyákkal való beszélgetések során számomra az derült ki, hogy az iskolában sok leértékelést kapnak. A gyerekek pedig azt mesélik, hogy a hagyományos rajzórákon csak kitesznek valamit, hogy rajzolják le, de nem mondják meg a hogyant, vagy képzeletből kell rajzolniuk szintén technikai segítség nélkül, holott az a rajzolásnak már a negyedik szintje. Kudarcélményük van, mert nem tudják, hogy mit csináljanak vele. Innentől pedig azt mondják, hogy én nem is tudok rajzolni. De ez nem igaz, mert ha tudná a gyermek a hogyant, akkor le tudja rajzolni a dolgokat. Nagyon sok felnőttnél is ez a gond. Azt hiszik, hogy nem tudnak rajzolni, de igazából ez azért van, mert nem tanították meg őket rá. Ha valakit ugyanis nem tanítanak meg az abc-re, akkor értelemszerűen nem fog tudni olvasni. 

Véleményed szerint miért van az, hogy a hagyományos iskolából bár a többség úgy jön ki, hogy nem tud rajzolni, mégis vannak, akik ügyesen megtanulnak?

Egyszerűen van érzékük hozzá. Azonban ez az érzék könnyen kifejleszthető megfelelő segítséggel. 

Neked mi a véleményed, jó, ha a gyerekek sokféle képzésen vesznek részt vagy inkább hagyni kellene őket, hogy a saját elképzelésük szerint játszanak, mozogjanak?

Ez egy nagyon jó kérdés. Mindkettőre szükség van. Egy gyerek állandóan mászik, megy, csinál valamit, fáradhatatlan. A foglalkozások mindenképpen fejlesztik a gyerekeket és irányítottan vezetik le az energiáit, úgy hogy közben fejlődjön is. Szerintem ők a foglalkozásokat nem érzik tehernek, persze csak ha van hozzá affinitásuk. A gyerekkel meg lehet beszélni, hogy akar-e járni valamilyen foglalkozásra, mert ha akar, akkor neki nem gond akár minden nap edzésre menni, mert ő azt élvezi. Szerintem ilyen szempontból nem lehet túlterhelni a gyereket. Gyermekkoromban nagyon sok feladatunk volt otthon. Akkoriban persze én utáltam, de ma úgy gondolom, hogy az, hogy ennyire talpraesett vagyok és el tudom érni a céljaimat, abszolút annak köszönhető, hogy el volt várva tőlem, hogy részt vegyek a feladatokban, a család dolgaiban. S úgy látom a hozzánk érkező gyerekeken is, hogy azok, akik sok foglalkozásra járnak sokkal ügyesebbek, képesebbek és nem látszik rajtuk a fáradtság, nyúzottság.

Volt-e tapasztalatod olyan gyerekkel, aki valamilyen problémával küszködött?

Többször volt olyan eset, hogy a tanfolyam reggelén a szülő tájékoztatott arról, hogy a gyerek nagyon sokat beszél, nagyon fegyelmezni kell. Aztán délután jön a gyerekért és kiderült, hogy minden teljesen rendben volt, meg sem szólalt, el volt merülve a tevékenységben és csak rajzolt. Ha a gyerek már tudja, hogy hogyan kell rajzolni, szép munkák kerülnek ki a kezei közül és élvezi, amit csinál, akkor az önbizalmat ad neki, élteti. Beviszi az iskolába és ott mindenki el van ájulva attól, hogy mit rajzolt. Majd neki kell rajzokat készítenie az osztálytársainak, mert megrendeléseket kap. Emellett a szülők visszajelzései alapján jobban megy a tanulás is. Mert akkor lehet szépen rajzolni, ha csak egy helyre teszi a figyelmét és koncentrál. Ez tehát fejleszti a koncentrációs képességét, amit az iskolában is hasznosítani tudnak. Nemrégiben történt olyan eset is, hogy az egyik tanfolyamon részt vett egy kislány, aki erős dioptriás szemüveget hordott. A tanfolyam után nagyon-nagyon sokat rajzolt, és amikor visszamentek a szemészetre kiderült, hogy gyengébb szemüveget kell hordania. A rajz során ugyanis sokat használta a szemizmait, koncentrált és egyszerűen javult a szeme. 

Sikerélmény és önbizalom növekedés főként azok a hozadékok, amit azon túl kap a gyerek, hogy megtanulja, hogyan kell rajzolni?

Elsősorban igen. Másrészt az önkifejezés egy formája. Miközben az ember rajzol, teljesen leveszi a figyelmét az életéről, a problémákról, a negatív dolgokról és tökéletesen képes kikapcsolni, ez olyan, mint egy hét relaxáció. A gyerekek feltöltődve, sikerélményekkel tele mennek haza! Harmadrészt a technika látványos sikere egy új látásmód elsajátításában rejlik.

Mit jelent ez az új látásmód?

Megtanulunk másként ránézni a dolgokra néhány egyszerű technika segítségével, s ennek köszönhetően kialakul egy új látásmód és drámai változás megy végbe a rajzolás minőségében. Fejlesztjük a megfigyelési és koncentrációs készségünket, így többet észlelünk a körülöttünk lévő világból, s ez közvetlenül megmutatkozik a rajzunk minőségében. Például a tanfolyam elején lerajzolnak a diákok egy fotót és ugyanezt a tanfolyam végén is, s ilyenkor jönnek rá, hogy mennyi minden más is van ezen a fotón, amit a tanfolyam elején még észre sem vettek.  A részletgazdagságot az első nap sokszor még nem látják. 

A szülők visszajelzéséből mit hallasz, hogyan reagálnak a pedagógusok arra, hogy a diák egy ilyen tanfolyamon vett részt?

Ez igen változó. Van akitől hitetlenkedés és elutasítás tapasztalható. Míg mások támogatják, és bátorítják a diákokat, hogy jöjjenek.

Van-e bármilyen tanács, ötlet, ami szerinted hasznos lehet a gyerekekkel való foglalkozáshoz?

Azt gondolom, hogy nagyon oda kell figyelni a gyermekre, hogy ő ki, mi a célja és milyen a személyisége. Ha támogatjuk és hagyjuk őt azon az úton elindulni, akkor sikeres lesz. Mindig csak le kell nyugtázni a saját céljaiban. Mert ha az az elv igaz, hogy már gyerekkorban tudjuk, mit akarunk, mik akarunk lenni, akkor egyszerűen csak segíteni kell őket a saját útjukon. 

Nagyon köszönöm a lehetőséget és a tartalmas beszélgetést!

Kata elérhető a http://www.muveszhaz.com/ oldalon.